Job
Job, a blameless man, suffers catastrophic loss. Friends offer tidy explanations; Job protests; God speaks from the whirlwind. The book refuses easy answers and ends with encounter, restoration, and worship.
Károli
Job 23
1Felele pedig Jób, és monda: 2Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. 3Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. 4Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. 5Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. 6Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! 7Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! 8Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. 9Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. 10De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. 11Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. 12Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. 13Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. 14Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála. 15Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. 16Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. 17Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Károli Biblia (1908). Public domain or openly licensed historic text.