Job
Job, a blameless man, suffers catastrophic loss. Friends offer tidy explanations; Job protests; God speaks from the whirlwind. The book refuses easy answers and ends with encounter, restoration, and worship.
Károli
Job 26
1Jób pedig felele, és monda: 2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! 3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? 5A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. 6Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. 7Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 8Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. 9Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. 10Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. 11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. 12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. 13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. 14Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Károli Biblia (1908). Public domain or openly licensed historic text.