Lamentations
Five poems mourn the ruined city. In the middle of the ashes stands the confession that the Lord’s mercies are new every morning and that his faithfulness is great.
Károli
Lamentations 5
1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! 2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. 3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. 4Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. 5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. 6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. 8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. 9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 10Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. 11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. 12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. 13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. 14A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. 15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! 17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! 19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! 20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? 21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. 22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Károli Biblia (1908). Public domain or openly licensed historic text.